Az idén már ötödik alkalommal sikerült az érsekcsanádi 7. osztályos tanulóknak a „HATÁRTALANUL” pályázat keretében eljutni határainkon túlra. Négy alkalommal Erdélyben jártunk, hat évvel ezelőtt pedig a Vajdaságba látogattunk el. Az idei évben 27 tanuló és két pedagógus tölthetett el felejthetetlen napokat ezen a gyönyörű vidéken.

 Lelkesen készülődtünk, gyűjtőmunkát végeztünk, plakátokat készítettünk, könyveket gyűjtöttünk és hétfőn hajnalban végre elindultunk.

Első napunkon jártunk Aradon a Vértanúk Emlékművénél, Déván, ahol lélegzetelállító kilátás, felvonó, zegzugos vár "várt" ránk, Vajdahunyadon, Erdély legépebben megmaradt várában és végre megérkeztünk Máréfalvára, ahol háromfogásos finom vacsora várt Bennünket.

Az időjárásnak nem vagyunk urai, de a hangulatunknak igen. Második napunkon borús, esős idő kísért Bennünket végig, de ennek ellenére igazán változatos programunk volt: Máréfalván kenyeret dagasztottunk, sütöttünk, lepényt ettünk, székelykapukat néztünk, ismerkedtünk a székelyek életével, történelmével. Vetélkedtünk... Jártunk Korondon, korongoztunk, taplász-műhelyben jártunk. Koszorúztunk Farkaslakán, Tamási Áron sírjánál.

A természet csodái- ez lehetne a harmadik napunk mottója: Zetelakai Víztározó, Békás-szoros, Túra a Kis-Cohárd szikla tetejére, azaz a "Világ Tetejére", Gyilkos-tó, és végül a Mádéfalvai emlékmű a székelyek tiszteletére...

Negyedik napunk is élménnyel és értékkel teli volt: Benedek Elek szülőházánál jártunk Kisbaconban, majd Alsócsernátonban Haszmann Pali bácsival és gyűjteményével ismerkedtünk, végül Csíkszeredában a Mikó Várban jártunk, fagyiztunk, kürtős kalácsot sütöttünk, finomakat ettünk, kérdezz-felelek-et játszottunk.... Jó volt, sűrű volt...

A hazafelé úton jártunk a Parajdi Sóbányában, megnéztük Mátyás király lovasszobrát és szülőházát Kolozsváron, és végül emlékezésünk jeléül a késő esti órákban elhelyeztünk egy koszorút Arany János szobránál Nagyszalontán...

Esténként – éjszakába nyúlóan – nagyokat nevettünk, beszélgettünk, igazi közösséggé váltunk, akik számára az eddig ismeretlen ERDÉLY felejthetetlen élménnyé, emlékké vált, egy olyan hellyé, ahova talán egyszer még visszatérünk.

Végül idézetként álljon itt pár mondat a gyerekek fogalmazásaiból:

„ Élmény volt egy olyan helyet megismerni, ami régen a miénk volt… Jó volt hallani a magyar beszédet Magyarországtól távol is. Szívesen visszamennék bármikor!”

„ Én ott maradtam volna még Róza néninél. Életem egyik legszebb élménye volt ez az utazás.”

„ Ami nagyon tetszett, az a változatos programrend volt. Minden nap új látnivaló, új helyek…”

„ Elek Apó dédunokája meghatóan mesélt nekünk… Csodás hely Erdély. Mindenkinek el kell mennie legalább egyszer…”

„ Gyönyörű tájakat, tavakat, völgyeket, szorosokat láthattunk… Örülök, hogy medvével nem találkoztunk…”

„ Ezen a kiránduláson kikapcsolódtunk, összekovácsolódtunk, második családdá váltunk…”

Bálint Márta igazgató