A 41/2010-ES Kormány rendelet 2016. január 1-jétől hatályos rendelkezése szerint: tilos ebet tartósan kikötve tartani.

A rendelettel kapcsolatos általános félreértés, az, hogy a kutyákat mostantól egyáltalán nem lehet láncon tartani. A jogszabálynak nem az a közvetlen, azonnali célja, hogy minden, jelen állapotban - egyébként szabad tartásra alkalmatlan- kutya is végleg lekerüljön a láncról, de az igen, hogy ezután egy kutya se kerüljön tartósan - azaz életvitelszerűen – láncra!

Az állatvédelmi hatóság hangsúlyozza, hogy ha valaki kutya tartására vállalkozik, tartsa szem előtt a felelős állattartás szabályait és mérlegelje, hogy meg tudja – e teremteni mind az adott állat személyes szükségleteinek kielégítését, mind a környezet jogos elvárásait kielégítő körülményeket. Amennyiben valaki az állat kíméletét nem biztosított módon, tartósan láncon tartott kutyán szeretne segíteni, abban az esetben a jegyzőt, illetve a hatósági állategészségügyi szolgálatot kell értesítenie. A kivizsgálást követően a hibák, hiányosságok javítására, illetve megszüntetésükre kötelezhető az állat gazdája. Amennyiben ennek nem tesz eleget, akkor állatvédelmi bírságot szabhatnak ki rá.

Az állattartók kötelessége, hogy minden körülmények között biztosítsák kutyájuk egyedi igényeinek megfelelő életkörülményeket, beleértve a rendszeres és megfelelően szervezett szabad mozgás lehetőségét is. Több száz eltérő igényű kutyafajtát ismerünk, így rendkívül nehéz lenne általános előírásokat alkalmazni. Az azonban minden egyes kutya esetében vitathatatlan, hogy a gazdának biztosítani kell kutyája számára az érdemi időtöltést, közös sétákat (a kertben tartottaknak is) és a szabad mozgáslehetőségét! Törekedni kell arra, hogy minden kutya, még a harapósak is, legalább időnként, biztonságos területen, szabadon mozoghassanak.

A rendelet előírásai tehát egyfajta követendő irányt határoznak meg, segítve a felelős állattartási szokások kialakulását, hiszen nagyon nehéz lenne jogszabályi keretek között minden egyedre, fajtára, korra, ivarra, életkörülményre, stb. pontosan meghatározni, hogy hány perc séta, közös játék, irányított tevékenység szükséges ahhoz, hogy leghűségesebb társunk jól szocializált, boldog, kiegyensúlyozott életet élhessen.

Sajnos még ma is vannak, akik a kutyát egyszerűa „jelzőrendszerként” kikötve, kennelbe zárva, vagy egy hátsó kertbe száműzve tartják, miközben tudható, hogy a kutya olyan erősen kötődő szociális lény, az egyetlen olyan faj, mely fajtársaival szemben is inkább az ember társaságát választja. Továbbá az emberrel szembeni kutyatámadások vizsgálatakor láthatjuk, hogy a komoly sérülések nagy részét olyan kutyák okozzák, akiket megfosztottak attól a lehetőségtől, hogy megfelelő kapcsolatot alakítson ki emberekkel és más állatokkal. Így mindannyiunk közös érdeke a felelős, átgondolt, szeretetteljes, az állatok számára is elfogadható állattartás szorgalmazása.

Végül a Magyar Állatorvosi Kamara állatorvosainak tett javaslata szerint, a „láncon tartás tilalmának” teljesíthetetlensége önmagában nem lehet elegendő ok és indok egy egészséges állat életének kioltására, még egyszer hangsúlyozva, hogy a gazdáé a felelősség, a kutya megfelelő életkörülményeinek kialakításában. Az euthanázia tehát mint megoldás nem elfogadható.   

Dr. Galambvári Jakab

járási főállatorvos