Rendhagyó évet zárunk, amely sok tekintetben kibillentett minket megszokott rendünkből, a kedves és szeretett szokásainkból, a lelki egyensúlyunkból.
A pandémia miatt törölni kellett az év végi programokat is. Idén a karácsonyi felkészülés szép hagyományának, sajnos nem örülhettünk együtt lakóközösségünkben.
Advent első vasárnapján gyertyát gyújtani egyedül, a közösségi koszorún szívszorító, és lehangoló élmény volt. Gyülekezési tilalom idején, vajon mi kellene ahhoz, hogy ne legyen több szomorú adventi vasárnap? Sokat gondolkodtam, mi lehetne az a dolog, ami a tiltó rendelkezések betartása mellett, mégis kiemel minket a bezártság, a korlátozottság nyomasztóan mély gödréből? A naptáramban lapozgatva, éppen töröltem az adventi rendezvény év elején beírt emlékeztetőjét, amikor megláttam, hogy december 6. Miklós napja, pontosan advent második hétvégéjén lesz. Ez az, meg van, a Mikulás hozza a megoldást, hiszen a kijárási tilalom Őrá biztos nem vonatkozik. Így született meg a remek ötlet, melyet tett követett, és felkértem a Télapót, hogy jöjjön el hozzánk gyertyát gyújtani.
A harmadik gyertyagyújtáshoz társakat ablakvadászat közben találtam. Koszorúsné Péter Anett, és családja minden este körbejárja a szépen kivilágított helyeket. Ezt onnan is tudom, hogy esténként a kislányok hangüzenetet küldenek, az aktuális ablakok lelőhelyéről.
Míra és Csenge ügyesen megoldották ezt az ünnepi kihívást, és nagyon örültem, hogy a harmadik gyertyát sem kellett egyedül meggyújtanom.
Így történt, hogy a borongós novemberi hangulatot felváltotta a derűsebb ünnepi készülődés. Ehhez sokat hozzáadott az adventi ablakvadászat elindulása is, amely pár nap alatt nagyon népszerű lett. Ez meghozta azt a rég várt ismerős érzést, amiben mindannyian otthonosak vagyunk. A figyelmességek, a kedves ajándékok, kreatív ötletek, új lendületet adnak a mindennapoknak. Hálás köszönet mindenkinek, aki velünk van ebben a szeretet áramlatban, és együtt töltődünk.
Áldott, békés ünnepeket, és boldog új évet kívánok!
Kissné Horváth Zsuzsanna
művelődésszervező